Noha a tavaly szeptemberi, óriási csatát hozó középsúlyú találkozó visszavágóját nagyközépsúlyban vívták, amely még nagyobb pofonokat ígért, mind a legutóbbi meccsénél jóval összeszedettebben és koncentráltabban bokszoló Jermain Taylor, mint pedig az alábecsült bokszképességű Kelly Pavlik taktikus küzdelemre rendezkedett be mindjárt az első gongszó után. A mérkőzés így leginkább a balegyenesek csatájáról szólt, és általánosságban elmondható, hogy Pavlik indított több ütést, míg Taylor találgatott tisztábban és nagyobb százalékban. Azért a mérkőzés koránt sem volt unalmas, sőt: Kelly mindjárt az első menetben, egy tiszta bal-jobbal emlékeztette ellenfelét az előző mérkőzés végkimenetelére, ám Taylor nem rendült meg és a másodikban ő talált tiszta jobbhorgokkal.

A mérkőzés végkimenetele igazából a találkozó utolsó harmadában dőlt el, Jermain ugyanis a jóval takarékosabb ütésszám ellenére is fáradtabbnak látszott, míg Pavlik végig hű maradt jabjéhez, a 11.-ben pedig egy jobbhoroggal testen megfogta Taylort, aki az utolsó menetben sem tudta bevinni a mindent eldöntő ütést. A találkozó végén így a 12 felvonást először végigbokszoló Pavlik várhatta nyugodtabban a pontozóbírák döntését, akik ezúttal kiváló munkát végeztek: a találkozót 117-111, 115-113, valamint 116-112 arányban adták a középsúlyú bajnoknak, aki ma nem kockáztatta öveit. A győzelemmel Kelly Pavlik 33-0; 29KO-ra növelte rekordját, és legközelebb már középsúlyú címvédő mérkőzése következik vagy a veretlen John Duddy, vagy a legendás, ám szebb napokat is látott Felix Trinidad ellen. Taylor mérlege pedig visszaesett 27-2-1; 17KO-ra, viszont teljesítményével minden bizonnyal elfeledtette a kellemetlen szeptemberi emlékeket. Az, hogy az ökölvívó marad-e nagyközépsúlyban, még nem dőlt el.

>> Winamp videó: a mérkőzés innen letölthető! <<
Remek nagylégsúlyú párosítás lehet előkészületben, a főmérkőzés előtt ugyanis a kategória mindkét mexikói bajnoka ringbe lépett, és meggyőző diadalt aratott. A WBO övét birtokló Fernando Montiel mindjárt egy leütéssel kezdte ötödik címvédését Martin Castillo ellen, aki egy nyújtott balhorogba futott bele alig két perccel az első gongszó után. Montiel erőbeli fölénye a következő percekben is kiütközött, a 3. végén ismét megrendítette riválisát, a negyedikben pedig, egy remek sorozat után, egy óriási testre mért balhoroggal megpadlóztatta Castillót, akit Joe Cortez vezetőbíró ki is számolt (KO4).

A WBC-bajnok Cristian Mijares remek képességeit és kontráit használva szintén könnyedén legyőzte kihívóját, Jose Navarrót, aki a mérkőzés első felében nem igazán találta a fogást kiválóan védekező ellenfelén. Navarro a hetediktől hajtotta meg a találkozót és több menetet is be tudott húzni, ám a tizedikben Mijares a tűzre tűzzel válaszolt, és megrendítette kihívóját. A találkozó nyíltsisakos, látványos csatával ért véget, ám Navarro agresszív támadásai ellenére sem volt kérdéses, hogy ki volt a jobb: két pontozónál a bajnok be is húzta a mérkőzést (115-113, 117-111), a harmadik, döbbenetes, érthetetlen módon azonban az összes menetet Navarrónak adta amit aligha lehet megmagyarázni. Mijares tehát megosztott pontozással védte meg a WBC nagylégsúlyú övét, szűk egy éven belül a negyedik alkalommal, és elképzelhető, hogy legközelebb a Montiel elleni címegyesítés következik.