A WBC világbajnoki címmérkőzésen a fiatal amerikai Chad Dawson kockáztatta övét az örökifjú jamaikai Glen Johnson ellen. Dawson az összecsapást gyors kezeivel, távolról próbálta meg irányítani, és az ütésekbe keményen beleállva fogadta Johnsont. Így a mérkőzés igen látványos ütésváltásokkal telt, amelyek során mindkét ökölvívó igyekezett testre is sok találatot bevinni. A 3. menet végig a címvédő némileg fölényben bokszolt, de Johnson egy jobbhoroggal megrendítette ellenfelét, majd a menet legvégén Dawson megint bajba került. Johnson innentől kezdve "üzemi hőfokon" dolgozott, de a címvédő igyekezett megállítani ellenfelét, és egyre többször vállalta fel a nyílt összecsapást. Egy idő után úgy tűnt, hogy Dawson már nem csak megállítani akarja ellenfelét, hanem nyílt küzdelemben térdre kényszeríteni, ugyanis egész egyszerűen feladta a sikeresebbnek tűnő elmozgásos taktikáját, és leállt verekedni.

>> Videó: a mérkőzés innen letölthető! <<
Persze a világbajnok sarka nem sokáig hagyta, hogy Dawson folytassa az öngyilkos taktikát, lábon több mozgásra ösztökélték, így visszatért a meccs első két menetét jellemző koreográfia, némi futkosással fűszerezve: Dawson nagyon nem akart kihívója jobbhorgaival találkozni! Aztán a 10. felvonás utolsó percében Johnson kőkemény jobbhorga ismét betalált, ami megrendítette a címvédőt, aki csak üggyel-bajjal talált fogást ellenfelén, hogy szusszanjon egyet, majd valahogy kihúzta a menet végét jelző gongig. A következő menetben úgy látszott, Dawsont cserbenhagyta a lába, így megint jó kis verekedés alakult ki a két ökölvívó között, majd az utolsó etapon ismét a címvédő elmozgásos taktikája dominált. A végén egyértelmű volt, hogy egy végletekig szoros - és fölöttébb látványos - összecsapást bokszolt a két ökölvívó, de a pontozók némi meglepetésre, sima, egyhangú Chad Dawson (26-0-0) sikert hoztak ki. A pontozás aránya mindhárom pontozónál 116-112 volt.

A másik világbajnoki címmérkőzésen, amelynek tétje Clinton Woods (41-4-1) rangos IBF öve mellett a kevésbé jelentős, és éppen Antonio Tarver (27-4) által birtokolt IBO cím volt, nem hozott túlságosan látványos összecsapást. Az amerikai ökölvívó korához képest (39 éves!) frissen, és összpontosítva lépett kötelek közé, és végig nagy taktikai fegyelemmel dolgozott. Chad Dawsonhoz hasonlóan ő is elmozgásos taktikát választott, de honfitársával ellentétben kevesebb kockázatot kellett vállalnia, mivel pontos, precíz ütéseit, szélvészgyors kombinációk váltották. Tarver végig uralta a mérkőzést, talán csak a 7. menet közepén, egy testütés késztette még nagyobb fegyelemre, amely úgy tűnt, egy kicsit megfogta. Woods ugyan ment előre, de leginkább a pofonért, így elég bizonytalanul mozgott. Antonio Tarver fölényére jellemző, hogy a 12. menetben demonstrálhatta erejét azzal, hogy szerepcseréhez folyamodott, és ő kezdte üldözni Woods-ot. Mondani sem kell, hogy még ezt is hatékonyabban tette, mint a 11 meneten át ezzel próbálkozó brit. A 12 menet után egyértelmű volt a trónfosztás, de kihirdetett eredmény (116-112, 117-111 és 119-109) itt sem tükrözte a látottakat. Tarver győzelme tényleg nagyon sima volt.

A gála után természetesen felmerült, hogy a két nyertes legközelebb egymás ellen bokszoljon, de ehhez a WBC hozzájárulása is kell, hiszen a jövő héten, Bukarestben WBC interim világbajnoki összecsapás lesz Adrian Diaconu (24-0-0) és Chris Henry (21-0-0) között.