Vannak bunyósok, akik igazi karakterek. 
Ezeken belül is vannak olyan bunyósok, akiktől (jó értelemben=a képernyő előtt) feláll a szőr az ember hátán, mert valami olyan misztikum lengi körül őket, ami tapintható. 
Nem próbáljuk meg most elemezni, hogy honnan jöhet ez a misztérium, de ha valakinek gyerekkorában az edzésrutinjához tartozott, hogy medvékkel birkózzon, vagy csak simán a brooklyni dzsungelben nőjjön fel, mielőtt azt Giuliani a '80-as években kitakarította volna, ezek önmagukban karaktereket faragnak. 
Ha mindez a megfelelő menedzsmenttel párosul, ebből lesznek az igazi GOAT-ok.
Az oroszokat pl. alaból körüllengi ez a misztérium, legyen szó majdnem bármilyen sportról, történelmi hátterük majdnem mindig jó táptalaj a keménykiképzéshez, olyannyira, hogy ez a jelenség már nagyon régóta a popkultúra része is. Gondoljunk csak arra, amikor Rocky összecsapott a kegyetlen Ivan Dragoval.

Az Emelianenko testvérek mindenképpen ebbe a misztikus "belső körbe" tartoznak. 
Nemrég kijött egy nem hivatalos mini dokumentumfilm a fiatalabb Alexanderről, amiben az orosz szervezett bűnözéshez kötődő vékony (vastag?) szálait próbálják elemezgetni a készítők. A volt kommunista Szovjetúnióba visszarepítő történetmesélés borzongató, és mint minden ilyen "nagyon kényes" témánál, valószínüleg itt sem fogjuk soha megtudni, hogy mi igaz, és mi nem. Csak sejteni lehet. Azt viszont lehet. :)
Lényeg a lényeg, a mindig kicsit szomorú arcú oroszoknak nem véletlenül szomoró egy kicsit mindig az arcuk.
Katt ide: