Balogh Zoltán csak a szépre emlékezik
A győztes Balogh Zoltán (11-1-0) az ütközet után azonban soha többet nem lépett szorítóba, kurtán-furcsán fejezte be profi karrierjét, még mielőtt az igazán beindulhatott volna.
Sokan azok közül, akik látták a 2003-as esztendő legjobb magyar professzionális mérkőzésének választott találkozót, a Gatti-Ward "háború" első felvonásához hasonlítják az összecsapást. A fiatal, feltörekvő Takács és a karrierje utolsó lehetőségét megragadó Balogh remek mérkőzést vívott, mindketten többször is megismerkedtek a padlóval, ám a tízedik menetben Takács sarkából repült a törölköző, véget vetve az ekkor már mészárlássá fajuló küzdelemnek.
"Életem legjobb formájában voltam, s azt hiszem, Takács Zoli is" - emlékszik a jelenleg biztonsági őrként dolgozó volt kick-boksz válogatott, aki 1998-ban lépett át az ökölvívók táborába. - "Minden összejött azon a meccsen: jó forma, jó ellenfél, s egy kis isteni segítség. Tudtam, tovább kell bírnom, mint az ellenfél, s azt is tudtam, "meg fogok halni", a nyolcadik menetre - amikor kétszer is padlóztam - nem is igazán emlékszem. Tisztában voltam vele, hogy nem ütőerővel, hanem az ütésálló-képességemmel s pszichés felkészültségemmel győzhetek, bíztam a rutinomban. Zolinak előtte sok gyors győzelme volt, nem szokta meg, hogy a legjobb ütéseit "elvigyék" fejen. Ez törte össze. Ha valaki megnézi a meccset, látszik Zoli arcán, mikor vesztette el: nem, amikor először leütöttem, hanem mikor ő ütött le engem kétszer, s onnan felálltam. Nem lett volna szabad Takács Zolit a tizedik menetig a ringben hagyni, úgy hiszem, ez a mérkőzés nagyban hozzájárult, hogy megtört a pályafutása."
A két ökölvívó valóban borzalmasan elverte egymást: Takács a rengeteg bekapott fülesen túl lábsérülést is szenvedett, míg Balogh amellett, hogy úgy nézett ki, mint egy harci színekre kifestett indián, komoly kézsérülést szedett össze, alig tudták bedagadt kezéről levenni a kesztyűt.
A győztes, vasakaratáról és munkabírásáról ismert, akkor 33 éves Balogh Zoltán egy csapásra az érdeklődés középpontjába került, pedig nem úgy indult pályafutása, hogy a közönség kedvence lesz. Miután 1997-ben, egy Achilles-sérülés miatt befejezte kick-boksz karrierjét, 1998. októberében, két edzéssel a háta mögött, 85 kilósan elvállalt egy négy menetes edzőtermi bemutató mérkőzést. Szinte menet közben derült ki, hiába a licence és az érvényes orvosi papírok hiánya, a buli élesben megy, s Baloghnak egy fejjel magasabb, kidolgozott izomzatú ellenféllel kell szembe néznie. "Mérges lettem, csúnyán összevertem a srácot, a harmadik menetben kiütöttem" - mesél a rendhagyó debütálásról a boksz-keresztségben a "Raptor" nevet kapó volt bunyós.
Aztán egymást követték a győzelmek, Balogh egyre komolyabban vette az ökölvívást, napközben egy konditeremben, hétvégente diszkókban dolgozott, hogy előteremtse a pénzt hobbijára. Öt éves profi pályafutása alatt napi 150 kilométert utazott, hogy az őt felkészítő ifjabb Füzesy Zoltánnál kesztyűzni tudjon. Nyolcadik meccsén, 2002. júniusában azonban volt egy első menetes K.O.-s veresége a román Mandache ellen, erről azonban nem szívesen beszél, úgy véli, a vereségen nincs mit magyarázni. Annyit azért elárul, a mellcsontra benyelt tempó jobbos után furcsa érzése támadt, az állára kapott ütéstől pedig már le is ment. Bár hatnál felállt, kiszámolták. "Félix ahelyett, hogy elégedetlen lett volna velem, megnyugtatott. Később behozta megmutatni a román kesztyűjét, mit mondjak, érdekes darab volt" - mondja, de többet nem hajlandó mesélni az esetről.
A Takács elleni övszerzés után a menedzser, Rácz Félix érezte is az egyik legpiacképesebb bunyósában rejlő lehetőséget: kétmillió forintot kínált Kótai Mihálynak, hogy kiálljon Balogh ellen, ám a Polish különböző okokra hivatkozva nem fogadta el az ajánlatot. Pikáns kis derbi lett volna, hiszen Balogh a címmeccs előtt Gálfi "Gatto" Andráson kívül Kótaival is többször sparringolt, mi több, a "Tornádótól" kapott kölcsön kesztyűben állt ki a címmeccsre.
"Edzésen megvert Misi, lényegesen nagyobb tudású és munkatempójú bokszoló volt, mint én. Mérkőzéseken viszont többször elsavasította a meccsdrukk, ez csapkodóssá tette, széles ütései kiszámíthatóvá váltak. De még így is nagyon erős volt, s végig nyomta a melót. Megtisztelve éreztem volna magam, ha bokszolhatok ellene. Nem tudom, milyen esélyeim lettek volna, de biztos, hogy minimum megnehezítettem volna az életét. Nagyon tisztelem Misit, sokat segített nekem, kellemetlen volt, amikor a meccs előtt a sajtó olyan szavakat adott a számba, amiket soha nem mondtam" - érkeznek a szokásos, őszinte mondatok.
A kútba esett Kótai meccs után Rácz menedzser "kisvilágbajnoki" összecsapást ígért bunyósának, az IBF-nél tervezett meccs azonban nem jött össze, helyette Balogh 2003. októberében, Szolnokon, Kalocsai Zoltán ellen védhette volna meg az övet, ám a mérkőzés előtt másfél héttel bejelentette visszavonulását.
A 37 esztendős ex-bokszoló a beszélgetés további részében is tartja az önmaga által felállított erkölcsi normákat, akkor sem mond senkire rosszat, amikor a furcsa befejezésről kérdezem. Nem erősíti meg a fórumokon okként többször felemlegetett Rácz Félixel való ellentétét sem. "Nem akarok belemenni sárdobálásba, csak a szépre szeretnék emlékezni. Pénzt akartam keresni az ökölvívással, szinte mindent feláldoztam érte, de az optimális anyagi paraméterek a győzelmek után is hiányoztak. Öt évig csináltam a profibokszot, lehet, hamar szálltam ki, de igazi nagy lehetőségek nem nyíltak meg előttem. Túl sok volt az ígéret, ezért húztam egy határvonalat, s úgy döntöttem, nincs tovább. Mindent összevetve, ma is köszönettel tartozom mindenkinek, akik segítettek pályafutásomban."
Balogh Zoltán miután befejezte karrierjét, egy ideig eltávolodott a boksztól, sőt a mozgást sem vitte túlzásba. Két éve azonban újra összekapta magát, fut, súlyzózik, s ha hiányzik a kesztyűk tompa puffanása, a nyergesújfalui Viscosa csónakházban, a kajakok, kenuk között csépeli a zsákot. Párjával jelenleg a házvásárlási projektet igyekeznek valóra váltani, de reméli, előbb-utóbb tudásának és végzettségének megfelelő testőri munkát is talál majd. "Kerek a világ, minden rendben van velem. A boksz azonban nagyon hiányzik, nemrég meg is beszéltük Füzesy Zolival és Gálfi Andrissal, hogy összejövünk dumálni, nosztalgiázunk egy kicsit."
Sokan azok közül, akik látták a 2003-as esztendő legjobb magyar professzionális mérkőzésének választott találkozót, a Gatti-Ward "háború" első felvonásához hasonlítják az összecsapást. A fiatal, feltörekvő Takács és a karrierje utolsó lehetőségét megragadó Balogh remek mérkőzést vívott, mindketten többször is megismerkedtek a padlóval, ám a tízedik menetben Takács sarkából repült a törölköző, véget vetve az ekkor már mészárlássá fajuló küzdelemnek.
"Életem legjobb formájában voltam, s azt hiszem, Takács Zoli is" - emlékszik a jelenleg biztonsági őrként dolgozó volt kick-boksz válogatott, aki 1998-ban lépett át az ökölvívók táborába. - "Minden összejött azon a meccsen: jó forma, jó ellenfél, s egy kis isteni segítség. Tudtam, tovább kell bírnom, mint az ellenfél, s azt is tudtam, "meg fogok halni", a nyolcadik menetre - amikor kétszer is padlóztam - nem is igazán emlékszem. Tisztában voltam vele, hogy nem ütőerővel, hanem az ütésálló-képességemmel s pszichés felkészültségemmel győzhetek, bíztam a rutinomban. Zolinak előtte sok gyors győzelme volt, nem szokta meg, hogy a legjobb ütéseit "elvigyék" fejen. Ez törte össze. Ha valaki megnézi a meccset, látszik Zoli arcán, mikor vesztette el: nem, amikor először leütöttem, hanem mikor ő ütött le engem kétszer, s onnan felálltam. Nem lett volna szabad Takács Zolit a tizedik menetig a ringben hagyni, úgy hiszem, ez a mérkőzés nagyban hozzájárult, hogy megtört a pályafutása."
A két ökölvívó valóban borzalmasan elverte egymást: Takács a rengeteg bekapott fülesen túl lábsérülést is szenvedett, míg Balogh amellett, hogy úgy nézett ki, mint egy harci színekre kifestett indián, komoly kézsérülést szedett össze, alig tudták bedagadt kezéről levenni a kesztyűt.
A győztes, vasakaratáról és munkabírásáról ismert, akkor 33 éves Balogh Zoltán egy csapásra az érdeklődés középpontjába került, pedig nem úgy indult pályafutása, hogy a közönség kedvence lesz. Miután 1997-ben, egy Achilles-sérülés miatt befejezte kick-boksz karrierjét, 1998. októberében, két edzéssel a háta mögött, 85 kilósan elvállalt egy négy menetes edzőtermi bemutató mérkőzést. Szinte menet közben derült ki, hiába a licence és az érvényes orvosi papírok hiánya, a buli élesben megy, s Baloghnak egy fejjel magasabb, kidolgozott izomzatú ellenféllel kell szembe néznie. "Mérges lettem, csúnyán összevertem a srácot, a harmadik menetben kiütöttem" - mesél a rendhagyó debütálásról a boksz-keresztségben a "Raptor" nevet kapó volt bunyós.
Aztán egymást követték a győzelmek, Balogh egyre komolyabban vette az ökölvívást, napközben egy konditeremben, hétvégente diszkókban dolgozott, hogy előteremtse a pénzt hobbijára. Öt éves profi pályafutása alatt napi 150 kilométert utazott, hogy az őt felkészítő ifjabb Füzesy Zoltánnál kesztyűzni tudjon. Nyolcadik meccsén, 2002. júniusában azonban volt egy első menetes K.O.-s veresége a román Mandache ellen, erről azonban nem szívesen beszél, úgy véli, a vereségen nincs mit magyarázni. Annyit azért elárul, a mellcsontra benyelt tempó jobbos után furcsa érzése támadt, az állára kapott ütéstől pedig már le is ment. Bár hatnál felállt, kiszámolták. "Félix ahelyett, hogy elégedetlen lett volna velem, megnyugtatott. Később behozta megmutatni a román kesztyűjét, mit mondjak, érdekes darab volt" - mondja, de többet nem hajlandó mesélni az esetről.
A Takács elleni övszerzés után a menedzser, Rácz Félix érezte is az egyik legpiacképesebb bunyósában rejlő lehetőséget: kétmillió forintot kínált Kótai Mihálynak, hogy kiálljon Balogh ellen, ám a Polish különböző okokra hivatkozva nem fogadta el az ajánlatot. Pikáns kis derbi lett volna, hiszen Balogh a címmeccs előtt Gálfi "Gatto" Andráson kívül Kótaival is többször sparringolt, mi több, a "Tornádótól" kapott kölcsön kesztyűben állt ki a címmeccsre.
"Edzésen megvert Misi, lényegesen nagyobb tudású és munkatempójú bokszoló volt, mint én. Mérkőzéseken viszont többször elsavasította a meccsdrukk, ez csapkodóssá tette, széles ütései kiszámíthatóvá váltak. De még így is nagyon erős volt, s végig nyomta a melót. Megtisztelve éreztem volna magam, ha bokszolhatok ellene. Nem tudom, milyen esélyeim lettek volna, de biztos, hogy minimum megnehezítettem volna az életét. Nagyon tisztelem Misit, sokat segített nekem, kellemetlen volt, amikor a meccs előtt a sajtó olyan szavakat adott a számba, amiket soha nem mondtam" - érkeznek a szokásos, őszinte mondatok.
A kútba esett Kótai meccs után Rácz menedzser "kisvilágbajnoki" összecsapást ígért bunyósának, az IBF-nél tervezett meccs azonban nem jött össze, helyette Balogh 2003. októberében, Szolnokon, Kalocsai Zoltán ellen védhette volna meg az övet, ám a mérkőzés előtt másfél héttel bejelentette visszavonulását.
A 37 esztendős ex-bokszoló a beszélgetés további részében is tartja az önmaga által felállított erkölcsi normákat, akkor sem mond senkire rosszat, amikor a furcsa befejezésről kérdezem. Nem erősíti meg a fórumokon okként többször felemlegetett Rácz Félixel való ellentétét sem. "Nem akarok belemenni sárdobálásba, csak a szépre szeretnék emlékezni. Pénzt akartam keresni az ökölvívással, szinte mindent feláldoztam érte, de az optimális anyagi paraméterek a győzelmek után is hiányoztak. Öt évig csináltam a profibokszot, lehet, hamar szálltam ki, de igazi nagy lehetőségek nem nyíltak meg előttem. Túl sok volt az ígéret, ezért húztam egy határvonalat, s úgy döntöttem, nincs tovább. Mindent összevetve, ma is köszönettel tartozom mindenkinek, akik segítettek pályafutásomban."
Balogh Zoltán miután befejezte karrierjét, egy ideig eltávolodott a boksztól, sőt a mozgást sem vitte túlzásba. Két éve azonban újra összekapta magát, fut, súlyzózik, s ha hiányzik a kesztyűk tompa puffanása, a nyergesújfalui Viscosa csónakházban, a kajakok, kenuk között csépeli a zsákot. Párjával jelenleg a házvásárlási projektet igyekeznek valóra váltani, de reméli, előbb-utóbb tudásának és végzettségének megfelelő testőri munkát is talál majd. "Kerek a világ, minden rendben van velem. A boksz azonban nagyon hiányzik, nemrég meg is beszéltük Füzesy Zolival és Gálfi Andrissal, hogy összejövünk dumálni, nosztalgiázunk egy kicsit."
