Jászberényi szegénycsalád sarja. Az ökölvívásban pehelysúlyban kezdett, majd harmatsúlyban versenyzett. Országos bajnokságot 1946-ban és 1948-ban nyert. A londoni olimpián olimpiai bajnok lett harmatsúlyban. Öt mérközése volt, mindegyiket megnyerte, a döntőben az olasz Giovanni Battista Zuddas ellen diadalmaskodott. Csík olimpiai aranyérmét a küzdőszelleme mellett Kárpáti Rudolf vívónak is köszönheti, mert amikor a magyar csapat Ostendében (Belgium) behajózott London felé, csak ő vette észre, hogy az ökölvívó Csík Tibor tévedésből egy Afrikába tartó hajóra szállt fel.

Hazatérte után szülővárosa, Jászberény díszpolgárává választotta, a szabó kisiparosok volt szaktársukat ünnepelték az olimpiai bajnokban..

1949-ben főiskolai világbajnoki címet szerzett, az ötvenes évek elejéről kevés emlék maradt utána. 1956-os forradalomkor a Széna téren fogott fegyvert. Az ország elhagyására kényszerült, Ausztráliába disszidált. Szegénységben élt, alkalmi munkából, munkanélküli segélyekből tartotta el magát. 1976-ben elhunyt Sydney-ben temették el.
Az 1956-os olimpikonok emléklátogatása során a magyar delegáció Rookwood temetőjében megkoszorúzta Csík Tibor sírját.

Zsivótzky Gyula küldöttségvezető szerint miután sajnálatos módon Csík Tibor rokonai már elfogytak, így a Magyar Olimpiai Bizottságban komolyan felvetődött a gondolat, hogy bajnokunk földi maradványait előbb-utóbb haza kell szállíttatni.

Bánkuti Géza, a Magyar Szabadságharcos Szövetség elnöke posztumusz kitüntetést adományozott Csik Tibornak.

Dr. Székely Ferenc, a Heves Megyei Sportmúzeum igazgatója felajánlotta, hogy a kitüntetést az egri múzeumban kiállítja, és további emlékeket is felkutatva örök emléket állít a méltatlanul elfeledett Csik Tibornak.