Feltételezem, már gyermekkorodban kapcsolatba kerültél az ökölvívással. Beszélnél erről?

- A Práter utcában laktam, és volt a házunkban egy Szúnyog János nevű srác, aki a Ganz-Mávagban bokszolt. Ő tartott a házban, és a környéken lakó fiataloknak úgymond edzéseket. Lehetett akkor 21-22 éves, én 6-7. Valamivel később elmentünk az egyik mérkőzésére, ahol már az első menetben kiütötték, s ez épp elég volt ahhoz, hogy egy jó ideig elfelejtsük ezt az "ökölvívásosdit". A hetvenes években nagyon népszerűek voltak a kisebb magán edzőtermek, melyeket a bérházak pincéiben rendeztek be. Oda jártak a környékbeli fiatalok, többek közt én is, egészen 1976-ig, amikoris egy barátommal jelentkeztünk a Fradiba. De ez pont az az időszak volt, amikor kezdődött a Disco-időszak, és az a tipikus emberke voltam, aki hol járt edzésre, hol nem. Ez volt az én ökölvívó múltam...

Úgy tudom, hogy a fiatal éveidet külföldön töltötted.

- Mindenfelé voltam. Csavarogtam Olaszországban, felfedeztem magamnak Európát, és a világot. Igazi kalandor lélek voltam.

Hogy kerültél vissza az ökölvívás vérkeringésébe?

- Amikor Amerikában éltem, elmentem és megnéztem néhány edzőteremet. De csak amolyan érdeklődés szinten. Egészen addig, míg a két unokaöcsémmel el nem kezdtem foglalkozni. Az egyiknek azért volt szüksége arra, hogy az ökölvívást elsajátítsa, mert kissrácként kövér volt, a másiknak azért, mert félelmetesen vadóc gyerek volt. 1995-ben velük kerültem a Vasasba, illetve én vittem le őket Bódis Gyulához. A kisebbik srác azt folytatta, amit én csináltam; egy megfoghatatlan és befoghatatlan egyéniség volt. Testvére ért el eredményeket, egészen ifikoráig, de ezután teljesen abbahagyta. Én viszont megragadtam a Vasasban, és már akkor rengeteg olyan dolog volt, ami a mostani menedzseri munkámnak a csírája volt. Mint akkoriban minden ökölvívó klub, a Vasas is anyagi gondokkal küzdött. Egy barátomon keresztül sikerült pénzt szereznem, de végül kiszálltam... Az amatőr kluboknak a rákfenéje, hogy amint pénzhez jutnak, nem hasznos dolgokra költik el. Ezt nem tudom másképp megfogalmazni, hogy szalonképes legyen.


A Vasasnál milyen pozícióban voltál, mielőtt eljöttél?

- Azáltal, hogy vittem oda pénzt, ezért szakosztály-elnöki pozícióba emeltek, de talán megtisztelték azt a tevékenységet, melyet a klubbért tettem. Ha mentünk valahová versenyre, akkor mindig vittem egy kis pénzt, mellyel hozzájárultam a kiadásokhoz. Ebben benne van az 1996-os Ádler Zsigmond emlékverseny is, amely - ha jól tudom - a mai napig is a legnagyobb külföldi részvétellel zajlott, ami ráadásul egybeesett Papp Laci bácsi 70. születésnapjával is. Ennek keretében rendeztünk is egy kis ünnepséget a Vasas székházban. Ennyi. Miután nem úgy alakultak a dolgok, mint azt szerettem volna, és emiatt a "csap" is elzáródott, elkerültem a Vasasból.

De még a Vasasban találkoztál Kótai Mihállyal...

- Ó, a Kótai Misi egy nagyon aranyos, szelíd gyerek volt. Gyakorlatilag egy időben kerültünk a Vasashoz, és ami benne elsőre megfogó volt, az a fazonja. A testfelépítése már akkor sem volt sokkal kisebb, mint most, és a munkájával is mindig kitűnt. Akkor ezt még rá lehetett volna arra fogni, hogy be akar illeszkedni, de most, tíz évvel később is ugyanilyen fanatikusan készül nap mint nap.

Ugorjunk előre egy kicsit az időben. Hogy lett 2000-ben Kótai Misi profi, méghozzá egy lengyel istálló színeiben?

- A Vasasban töltött időszak után is az ökölvívás közelében maradtam, Győry József edzőtermébe jártam le edzeni, és amikor arra szükség volt, jártam külföldre versenyzőkkel. Leggyakrabban Lengyelországban jártunk, ahol hihetetlen komoly bokszélet van, gyakran 3-4 városban is rendeznek gálát. Nem értettem, hogy ha a lengyeleknél ennyire működőképes a sportág, akkor Magyarországon miért nincs előrelépés?! Erre azt mondta Olaf Schröder, hogy nálunk csak egy jó ökölvívó van, Kovács István, de ő Németországban bokszol. Olaf hozzátette, hogy ha találok egy ökölvívót, akit legalább Európai szintre fel lehet hozni, akkor lehet szó komoly együttműködésről. Több sem kellett nekem. Misit - mint már korábban beszéltük - régóta ismertem, és jó kapcsolatban voltunk, így őt ajánlottam.
Miután az olimpia évében voltunk, megbeszéltük Misivel, hogy amíg az Európa-bajnokság, és az olimpiai kvalifikáció nem zajlik le, addig koncentráljon oda. Ez így is történt. Misi nyert egy EB bronzot, de az olimpiára sajnálatos módon nem kvalifikálta magát, úgyhogy elindultunk a másik irányba. 2000. augusztusában - titokban - kimentünk Lengyelországba, egy három napos bemutatkozó látogatásra. Ott nézte meg Misit Krzysztof Zbarski, aki hozott néhány kesztyűpartnert, mint például a veretlen Andrzej Butowicz-ot. Tudni kell, hogy kocsival mentünk, és Misi rendkívül fáradt, enervált volt, de ennek ellenére nagyon jó benyomást tett Zbarskira, aki azonnal szerződést ajánlott neki.

Kevesen gondolták akkoriban, hogy Misi ilyen magasra jut a profik közt.

- Nagyon kevesen gondolták, s ezzel kapcsolatban van egy közös emlékünk a Misivel. Már 5-6 meccsen is túl voltunk, de a legkisebb érdeklődés sem nyilvánult meg irányunkban, hiába próbálkoztam a legnagyobb lapoknál. Sajtótájékoztatót tartottunk, amire csak 3-4 ember jött el, akik úgy néztek ránk, mint valami csodabogarakra. Akkor mondtam Misinek, hogy mindent ugyanígy kell tenni, mint eddig, és a kitartó munka valamikor be fog érni. A másik érdekes sztori az, hogy annyit bokszolt Misi Lengyelországban a pályafutása legelején, hogy még ott is lengyelnek hitték.

Te a legelejétől azt hangoztattad, hogy Misi idővel világbajnok lesz. Ennyire jó szemed van?

- Legszívesebben azt válaszolnám, hogy igen. De nem. Egyszerűen abban hiszek, hogy aki úgy dolgozik, mint a Misi, az biztosan el fogja érni a céljait. És elfogultság nélkül állíthatom, hogy ez még nem a végállomás. Margarito, Santos és Ouma rutinosabb a nagy neveket illetően, de Misi mindhármuknál jobb bokszoló. Ő ellenük jó eséllyel lépne ringbe...


Téged, mint a Kótai Mihály menedzserét ismerte meg az ország, most mégis az edzője is vagy!

- Hosszú folyamat vezetett idáig, s lehet, hogy a teljes történet még sohasem volt elmondva. Misi Oligov ellen megnyerte a gazdátlan WBF övet. Sajnálatos módon - s ezt ő is elismerte - elérte az, ami nagyon sok sportolót elért már. Világbajnok lett, és körberajongták minden irányból, imádták, szerették. A szeptemberi meccsre "beválasztottuk" Musiyiwát. Megnéztük a kazettát, és Chris Zbarski megkérdezte, hogy mi a véleményem róla. Mondtam, hogy nem tartom megoldhatatlan feladatnak, Misi sokkal jobb bokszoló, mint az afrikai. Chris viszont tartott tőle.
Misi és akkori edzője, Theo Kerekesch a meccs előtt két héttel elutazott, hogy az utolsó két hétben Németországban készüljenek. Sajnos ott nem volt olyan lehetőség, ami egy profi öklözőhöz méltó lett volna. Még ring sem volt. Amikor a meccs reggelén Nottingham-ben újra találkoztunk, akkor megkérdeztem tőlük, hogy látták-e a kazettát. Misi egy nagyon "buta kézmozdulatot tett", mintha semmi sem számítana, Theo meg rámförmedt, hogy maradjak csöndben. Hozzátette, ő az edző, ő vállalja a felelőséget. Láthatta mindenki, hogy a meccsen mi történt. Misi hat meneten keresztül tanácstalanul, katasztrofálisan bokszolt. Kívülről próbálta bokszolni egy nálánál jóval magasabb ellenféllel, de - véleményem szerint - még így sem vesztette el a meccset. A bírónak - aki egyszemélyben pontozó is volt - ellenszenves volt Misi viselkedése. Megállás nélkül reklamált. Egy világbajnok reklamált egy senki ellen! Puff, a bíró kihozta Musiyiwát győztesnek. Így utólag már azt is mondom, hogy nem is nagy baj, mert ha akkor győz, legközelebb a világbajnoki övet veszíti el...
Ezt követően elutaztunk Los Angelesbe, ahol egy teljesen más világ fogadott. Az ottani sportolók teljesen más ritmusban dolgoztak. Misi az elején nagyon kilógott a sorból. Mondtam neki, hogy az ottani bokszolók játszanak, mi robotolunk. Ezek játszanak, mi dolgozunk. Rá kellett jönnie Misinek arra, hogy ne az erejében, hanem az ökölvívó TUDÁSÁBAN bízzon!

Nem lehetett egyszerű...

- Ez egy éves folyamat volt. Misibe már az amatőr korában azt sulykolták, hogy semmi sem baj, "ha egyszer rendesen eltalálod, úgyis kifekszik". Ha nem talált, akkor fejre esett, orra bukott... elvitte a lendület. A kint töltött hat hét alatt sokat veszekedtem vele. Mondtam neki, hogy ne akarja az ellenfelét agyonvágni, hanem játsszon, bokszoljon vele, mert Misi bokszolni is borzalmasan tud.

Kinek az ötlete volt, hogy te legyél az edző?

- Amikor hazajöttünk, akkor Misinek nem volt edzője. Az egyik nap feljött hozzám, és azt mondta, hogy úgy érzi, jó az a munka, amit Amerikában csináltunk, és szeretné ha ezt folytatnánk itthon is. Az én kikötésem csak az volt, hogy mindent tegyen meg, amit mondok neki...