A király visszatért és leiskolázta Marquezt
Sok elemzés látott napvilágot a nemzetközi szaksajtóban a mérkőzést megelőző hetekben, s azzal szinte mindenki egyetértett, hogy Mayweather ellenfele legfeljebb saját maga lehet, nevezetesen, hogy a hosszú kihagyás esetleg megbosszulhatja magát, különben az amerikai toronymagas favoritja az összecsapásnak. Az üzlet az üzlet, és ilyen előjelekkel nehéz lett volna eladni a meccset a közönségnek, így időről időre megszólaltattak egy-egy nagyágyút, aki minő véletlen, „meglepetést szimatolt a levegőben”, vagy olyan kitalált, belső körökből származó történetekkel hozakodtak elő, miszerint Mayweathernek annyira nem megy a boksz, hogy még a kesztyűpartnerei is agyonverik. 
A meccs viszont végig egyoldalú küzdelmet hozott, azzal külön hangsúlyozandó részlettel, hogy Marquez is csodálatos bokszoló, de korántsem akkora klasszis, mint ellenfele. Igazából a mexikóinak a februári könnyűsúlyú mérkőzésén is voltak problémái, azonban végül megoldotta a Juan Diaz elleni küzdelmet, most viszont eleve reménytelen helyzetben volt az elsőtől az utolsó percig.
A mérkőzésen végig érvényesült Mayweather fizikai, technikai és sebességbeli fölénye, aki így gyakorlatilag azt csinált a ringben, amit csak akart. A visszatérő sztár főleg a balhorgait csiszolta az élő bokszzsáknak tűnő Marquez fején, s már a második menet közepén padlóztatta a mexikóit. Nyilvánvaló volt, hogy Floyd csak játszik az ellenfelével, mert akkor volt eredményes, amikor csak akart, míg ellenfelének minden egyes akciójáért keményen meg kellett dolgozni. Marquez mint tudjuk, nagy küzdő, ekképp a 3-4. menetekben nem borult fel a pálya, de kárt sem tudott tenni lazán, tetszetősen bokszoló és továbbra is jól védekező ellenfelében, aki a következő három körben nyomatékosította fölényét, s már nem csak ballal, hanem jobbegyenesekkel is egyre többet talált.
Talán csak a nyolcadik menetet lehetett nyugodt szívvel a mexikói klasszisnak adni, aki fogcsikorgatva küzdve próbált közel kerülni ellenfeléhez, hogy onnan indítsa 3-4, de gyakran 5-6 ütéses kombinációt. Ezekből az ütésekből ugyan kevés volt a tiszta találat, de mivel Floyd nem sokat mutatott, Marquez behúzta magának a tíz pontot. A 9. menetben, miután Marquez komoly hullámvölgybe került, és Floyd is eltapsolta gondolataiban a meccspénzét, visszaállt a régi rend, ami mindeddig nem látott fölényt hozott az amerikai számára.
Floyd Mayweather Jr. akkor, és annyiszor ütötte meg riválisát, amennyiszer akarta, és bár Marquez továbbra is nagyon küzdött, végig benne volt a levegőben a meccs beszüntetésének lehetősége (TKO), annyira egyoldalú küzdelem folyt a szorítóban. Végül befejeződött a 12 menet, amely után természetesen Mayweather kezét emelte magasba a mérkőzésvezető, aki nagy arányban, egyhangú pontozással (118-109, 120-107, 119-108) nyerte profi pályafutása 40. küzdelmét. Nagyon sima volt!
Az még nem ismert, hogy az amerikai bokszoló mikor és ki ellen lép legközelebb ringbe. Szó van a Manny Pacquiao elleni újabb nagyszerűnek ígérkező mérkőzésről, ám a filippínó bunyós legközelebb novemberben bokszol Miguel Cotto ellen, ami nem ígérkezik könnyű feladatnak. Ha megoldja, akkor talán márciusban össze is csaphatnak. A másik alternatíva az örökifjú Shane Mosley elleni küzdelem lehet.
A meccs viszont végig egyoldalú küzdelmet hozott, azzal külön hangsúlyozandó részlettel, hogy Marquez is csodálatos bokszoló, de korántsem akkora klasszis, mint ellenfele. Igazából a mexikóinak a februári könnyűsúlyú mérkőzésén is voltak problémái, azonban végül megoldotta a Juan Diaz elleni küzdelmet, most viszont eleve reménytelen helyzetben volt az elsőtől az utolsó percig.
A mérkőzésen végig érvényesült Mayweather fizikai, technikai és sebességbeli fölénye, aki így gyakorlatilag azt csinált a ringben, amit csak akart. A visszatérő sztár főleg a balhorgait csiszolta az élő bokszzsáknak tűnő Marquez fején, s már a második menet közepén padlóztatta a mexikóit. Nyilvánvaló volt, hogy Floyd csak játszik az ellenfelével, mert akkor volt eredményes, amikor csak akart, míg ellenfelének minden egyes akciójáért keményen meg kellett dolgozni. Marquez mint tudjuk, nagy küzdő, ekképp a 3-4. menetekben nem borult fel a pálya, de kárt sem tudott tenni lazán, tetszetősen bokszoló és továbbra is jól védekező ellenfelében, aki a következő három körben nyomatékosította fölényét, s már nem csak ballal, hanem jobbegyenesekkel is egyre többet talált.
Talán csak a nyolcadik menetet lehetett nyugodt szívvel a mexikói klasszisnak adni, aki fogcsikorgatva küzdve próbált közel kerülni ellenfeléhez, hogy onnan indítsa 3-4, de gyakran 5-6 ütéses kombinációt. Ezekből az ütésekből ugyan kevés volt a tiszta találat, de mivel Floyd nem sokat mutatott, Marquez behúzta magának a tíz pontot. A 9. menetben, miután Marquez komoly hullámvölgybe került, és Floyd is eltapsolta gondolataiban a meccspénzét, visszaállt a régi rend, ami mindeddig nem látott fölényt hozott az amerikai számára.
Floyd Mayweather Jr. akkor, és annyiszor ütötte meg riválisát, amennyiszer akarta, és bár Marquez továbbra is nagyon küzdött, végig benne volt a levegőben a meccs beszüntetésének lehetősége (TKO), annyira egyoldalú küzdelem folyt a szorítóban. Végül befejeződött a 12 menet, amely után természetesen Mayweather kezét emelte magasba a mérkőzésvezető, aki nagy arányban, egyhangú pontozással (118-109, 120-107, 119-108) nyerte profi pályafutása 40. küzdelmét. Nagyon sima volt!
Az még nem ismert, hogy az amerikai bokszoló mikor és ki ellen lép legközelebb ringbe. Szó van a Manny Pacquiao elleni újabb nagyszerűnek ígérkező mérkőzésről, ám a filippínó bunyós legközelebb novemberben bokszol Miguel Cotto ellen, ami nem ígérkezik könnyű feladatnak. Ha megoldja, akkor talán márciusban össze is csaphatnak. A másik alternatíva az örökifjú Shane Mosley elleni küzdelem lehet.
