Vasárnap hajnalban Atlantic Cityben rendezték meg a sorozat döntőjét, ahová a brit Carl Froch (WBC világbajnok) és az amerikai Andre Ward (WBA világbajnok) jutott be. Kettejük összecsapása természetesen címegyesítő küzdelem is volt.

A mérkőzés tipikus tapogatózó menettel kezdődött, ahol a kissé aktívabb Froch talán egy látványos, szépen kivitelezett balegyenessel többet talált. Aztán viszont Ward következett, aki gyorsaságát kihasználva dominálta a következő felvonásokat. Froch igyekezett nem ajtótól rontani a házba, inkább próbálta magára csalogatni az amerikait, hogy a számára legideálisabb távolságból küzdhessen. Ám kiderült, hogy Ward nem csak remek reflexekkel rendelkezik Froch méregfogának kihúzásához, hanem közelharcban is veszélyes, így a pontatlan angol a 4. menetben elég sok ütést benyelt. Az ötödik felvonás utolsó percében Froch némileg magára talált, több jó ütéssel megkínálta ellenfelét. Ezt a menetet – ha csak egy kicsivel is – de ő nyerhette.

A hatodik kör „verekedős” hajrájában viszont Ward jön ki jobban, s az egyik balhorga valószínűleg át is szaladt ellenfelén. A folytatásban is hasonló volt a képlet, Ward gyors kézzel távolról eredményesebben bokszolt, míg közel és belharcban fej-fej mellett küzdöttek. Sok volt a dulakodás, a fogás. Az utolsó menetben Froch próbált mindent egy lapra feltéve támadni, de riválisa jól törte meg a lendületét, ütéssel, de főleg fogással.

A 12. menet után úgy tűnt, hogy Andre Ward sima, nagyarányú győzelmet aratott, hiszen – legalábbis-e sorok írója szerint – az angol legfeljebb három menetben mutatott annyit, hogy övé lehessen a tíz pont, így 119-109 és 117-111 közé volt várható a pontozás aránya. Ezzel szemben két pontozónál kifejezetten szoros döntés jött ki (115-113, 115-113), míg a harmadik ítész 118-110-re adta a meccset. Ward diadalmaskodott.