Chacón visszavonult
A még mindig csak 31 éves argentin bokszoló amatőrként is rendkívül sikeres volt, Atlantában bronzérmet szerzett az 57 kg-osok mezőnyében, legyőzve többek közt a magyar Nagy Jánost is. Érdekesség, hogy a kategória másik bronzérmese napjaink legjobbjának tartott bokszolója, Floyd Mayweather Jr. volt.
A "Villám" becenévre hallgató ökölvívó az ötkarikás játékok után azonnal levette a fejvédőt, és beállt a hivatásosak táborába. Itt 36 (!) győztes összecsapás után 2000. májusában kapott lehetőséget világbajnoki összecsapásra, méghozzá hazájában, Mendózában. Ellenfele a fénykorát élő Freddie Norwood volt, aki - hazai pálya ide, hazai pálya oda - óriási verésben részesítette kihívóját, a pontozás aránya (117-111, 116-112 és 118-109) nem tükrözte hűen a mérkőzés képét. Chacónt a kudarc annyira visszavetette, hogy a visszatérő mérkőzését is leveszítette - igaz csak megosztott pontozással - honfitársa, a rendkívül rutinos Claudio Martinet ellen.
Innentől kezdve azonban Chacón egyenesbe jött, két győztes mérkőzést követően visszavágott Martinetnek (KO5), majd már hivatalos kihívóként utazott Magyarországra, hogy összecsapjon hazánk első profi világbajnokával, Kovács Istvánnal. A szinte napra pontosan öt évvel ezelőtti eseményekre bizonyára mindenki tisztán emlékszik, sajnos világbajnokunk a 6. menetben TKO vereséget szenvedett, így Chacón derekára került a WBO díszes öve.
Chacón másfél évig őrizte KoKo címét, ez idő alatt kétszer védte meg. 2002 októberében azonban Scott Harrison meglehetősen simán megverte, s ezt követően döntött úgy, hogy nagypehelysúlyban folytatja a pályafutását. Itt négy sikeresen megvívott mérkőzés után újra Magyarországra sodorta a sors, hogy összecsapjon az immáron "Csonttörő" becenévre hallgató Nagy Jánossal. A mérkőzésnek hármas tétje volt: az 1996-os olimpiai negyeddöntő visszavágója, a WBO interkontinentális címe, és nem mellesleg a szervezet ranglistájának második helye. A csata meglehetősen furcsa véget ért (Nagy kétségtelenül mélyre sikerült ütése a 10. menetben), ami hosszas beszédtémát szolgáltatott a magyar és az argentin szurkolóknak. A WBO ezt követően úgy döntött, hogy a mérkőzés végeredménye a szabályok értelmében került kihirdetésre (mélyütés esetén 5 perc van a regenerálódásra, ennek letelte után TKO-t kell hirdetni), de a furcsa végjáték miatt a győztes fél nem kapta meg a második helyet a ranglistán.
A mérkőzés után meglehetősen furcsán alakult a hírek szerint motivációs problémákkal küzdő Chacón pályafutása: győzelemmel folytatta ugyan karrierjét, majd újra vereséget szenvedett. Ismét visszatért, méghozzá egy meglehetősen furcsa mérkőzésen, ahol kétszer is padlóra került, de az 5. menet 4. (!!!!) percének végén a maga javára fordította a Dos Santos elleni küzdelmet. Ezután egy meglehetősen furcsa fordulattal ismét világbajnoki megmérettetés következett, a WBO betöltetlen övéért, a veretlen Mike Anchondo ellen. A mérkőzésre összesen két hetet készülő Chacón pontozással kikapott, de tekintettel arra, hogy beugróként vállalta a csatát, a világszervezetnél megtarthatta előkelő ranglistás helyezését.
Így egy felhozó találkozó után WBO eliminátor, illetve IBC mérkőzést vívhatott Nagy János ellen, amit óriási csatában, 12 menetben veszített el. Ezt követte 2005-ben még három győztes mérkőzés, köztük egy dél-amerikai bajnoki, illetve egy WBO interkontinentális címmérkőzés.
Chacón egészségi állapotáról két hónapja érkeztek az első rossz hírek, ami arról szóltak, hogy súlyos szemsérülést szenvedett a tavaly decemberi összecsapáson. A hírek szerint a műtéti korrekció elengedhetetlen volt, de emiatt az orvosok nem tanácsolják a pályafutásának folytatását. Ezért aztán az Argentínában óriási érdeklődéssel várt Chacón-Barrios címmérkőzés sem kerülhet megrendezésre.
Julio Pabló Chacón 61 mérkőzést vívott 9 éves profi pályafutása alatt, és 54 győzelme (ebből 37 KO/TKO) mellett mindössze 7 vereséget jegyez. Visszavonulása egyelőre véglegesnek tűnik.
A "Villám" becenévre hallgató ökölvívó az ötkarikás játékok után azonnal levette a fejvédőt, és beállt a hivatásosak táborába. Itt 36 (!) győztes összecsapás után 2000. májusában kapott lehetőséget világbajnoki összecsapásra, méghozzá hazájában, Mendózában. Ellenfele a fénykorát élő Freddie Norwood volt, aki - hazai pálya ide, hazai pálya oda - óriási verésben részesítette kihívóját, a pontozás aránya (117-111, 116-112 és 118-109) nem tükrözte hűen a mérkőzés képét. Chacónt a kudarc annyira visszavetette, hogy a visszatérő mérkőzését is leveszítette - igaz csak megosztott pontozással - honfitársa, a rendkívül rutinos Claudio Martinet ellen.
Innentől kezdve azonban Chacón egyenesbe jött, két győztes mérkőzést követően visszavágott Martinetnek (KO5), majd már hivatalos kihívóként utazott Magyarországra, hogy összecsapjon hazánk első profi világbajnokával, Kovács Istvánnal. A szinte napra pontosan öt évvel ezelőtti eseményekre bizonyára mindenki tisztán emlékszik, sajnos világbajnokunk a 6. menetben TKO vereséget szenvedett, így Chacón derekára került a WBO díszes öve.
Chacón másfél évig őrizte KoKo címét, ez idő alatt kétszer védte meg. 2002 októberében azonban Scott Harrison meglehetősen simán megverte, s ezt követően döntött úgy, hogy nagypehelysúlyban folytatja a pályafutását. Itt négy sikeresen megvívott mérkőzés után újra Magyarországra sodorta a sors, hogy összecsapjon az immáron "Csonttörő" becenévre hallgató Nagy Jánossal. A mérkőzésnek hármas tétje volt: az 1996-os olimpiai negyeddöntő visszavágója, a WBO interkontinentális címe, és nem mellesleg a szervezet ranglistájának második helye. A csata meglehetősen furcsa véget ért (Nagy kétségtelenül mélyre sikerült ütése a 10. menetben), ami hosszas beszédtémát szolgáltatott a magyar és az argentin szurkolóknak. A WBO ezt követően úgy döntött, hogy a mérkőzés végeredménye a szabályok értelmében került kihirdetésre (mélyütés esetén 5 perc van a regenerálódásra, ennek letelte után TKO-t kell hirdetni), de a furcsa végjáték miatt a győztes fél nem kapta meg a második helyet a ranglistán.
A mérkőzés után meglehetősen furcsán alakult a hírek szerint motivációs problémákkal küzdő Chacón pályafutása: győzelemmel folytatta ugyan karrierjét, majd újra vereséget szenvedett. Ismét visszatért, méghozzá egy meglehetősen furcsa mérkőzésen, ahol kétszer is padlóra került, de az 5. menet 4. (!!!!) percének végén a maga javára fordította a Dos Santos elleni küzdelmet. Ezután egy meglehetősen furcsa fordulattal ismét világbajnoki megmérettetés következett, a WBO betöltetlen övéért, a veretlen Mike Anchondo ellen. A mérkőzésre összesen két hetet készülő Chacón pontozással kikapott, de tekintettel arra, hogy beugróként vállalta a csatát, a világszervezetnél megtarthatta előkelő ranglistás helyezését.
Így egy felhozó találkozó után WBO eliminátor, illetve IBC mérkőzést vívhatott Nagy János ellen, amit óriási csatában, 12 menetben veszített el. Ezt követte 2005-ben még három győztes mérkőzés, köztük egy dél-amerikai bajnoki, illetve egy WBO interkontinentális címmérkőzés.
Chacón egészségi állapotáról két hónapja érkeztek az első rossz hírek, ami arról szóltak, hogy súlyos szemsérülést szenvedett a tavaly decemberi összecsapáson. A hírek szerint a műtéti korrekció elengedhetetlen volt, de emiatt az orvosok nem tanácsolják a pályafutásának folytatását. Ezért aztán az Argentínában óriási érdeklődéssel várt Chacón-Barrios címmérkőzés sem kerülhet megrendezésre.
Julio Pabló Chacón 61 mérkőzést vívott 9 éves profi pályafutása alatt, és 54 győzelme (ebből 37 KO/TKO) mellett mindössze 7 vereséget jegyez. Visszavonulása egyelőre véglegesnek tűnik.
