Amir Khan a WBA kisváltósúlyú világbajnoka
Az éjszakába nyúló manchesteri profi ökölvívó gálán megszerezte élete első hivatásos vb-címét a britek új kedvence, miután egyhangú pontozással legyőzte a Boksz Világszövetség kisváltósúlyú bajnokát.
Amir Khan-t óriási tehetségnek tartják a boxvilágban, nem alaptalanul, hisz még 18 éves sem volt, amikor ezüstérmes lett a 2004-es olimpián. Profi karrierje remekül indult, első 18 meccsét sikerrel abszolválta, ám többször megismerkedett a ring vászonborításával, így könnyen rásüthető volt, hogy üvegálla van. Ugyan ez a tézis nem bizonyosodott be a tavaly szeptemberi Breidis Prescott elleni küzdelmén, ahol csúnyán kiütötte őt kolumbiai ellenfele, mivel a vereségét olyan pontos és bivalyerős bombák okozták, amitől tényleg bárki térdre rogyott volna.
A meglepő vereséget követően Khan érezhetően észhez tért, és elkezdte fenntartások nélkül elfogadni promótere, Frank Warren tanácsait. Azt megelőzően ugyanis a fiatal bokszoló már késznek érezte magát a vb-meccsre, s lépten-nyomon sürgette az üzletembert, hogy az álmai minél hamarabb megvalósulhassanak, mi több, azzal fenyegette, hogy egy amerikai promóterrel dolgozik tovább. Végül maradt Warrennél, de edzőjének a világhírű Freddie Roach-ot kérte fel az Egyesült Államokból, akit Manny Pacquiao trénereként ma már a világ elsőszámú szakembereként jegyeznek.
Roach-nak nem kellett megtanítania Khan-t bokszolni, hiszen abban hibátlan volt mindig is, ám a taktikai készségeit, valamint az állóképességét fejlesztenie kellett. Minderre szombat este szükség is volt, ugyanis könnyűsúlyból kisváltósúlyba fellépve a hozzá hasonlóan olimpiai ezüstérmes Andreas Kotelnikkel (31 győzelem - 3 vereség - 1 döntetlen) kellett megküzdeni a WBA vb-címéért. Az ukrán címvédő fantasztikus bokszoló, aki masszív kettős fedezéke mögül leginkább eredményes kontrajátékosnak számít.
Manchesterben viszont Kotelniknek kellett volna az agresszor szerepét vállalni, mivel a Roach által győztesnek ítélt taktika a villámgyors, sok ütéses kombinációkra, és a még gyorsabb elmozgásra épült. Valljuk be, hogy ez a fajta boksz soha nem volt az amerikai edző korábbi tanítványainál általános, ám a szakember bizonyára már annyira jól ismeri a brit kedvenc erősségeit, és főleg gyengéit, hogy más választása nem lehetett, vagyis egy az egyben túl kockázatosnak ítélte meg a szintén technikás ukrán elleni harcot.
E sorok írója a tévéközvetítés alatt elhangzottakkal ellentétben úgy látja, hogy az első menetek, köszönhetően Kotelnik nagyon precíz védekezésének, igenis szorosan alakult. Khan hiába ütött sokkal többet, próbálkozásai ellenfele kesztyűjére mentek, így ha csak a tiszta, és egyértelmű találatokat vesszük figyelembe, kiegyenlítette volt a meccs, ahol mindkét bokszoló magabiztosnak tűnt. A harmadik menet is érdekes volt, hisz Kotelnik szépen ütött ki fedezéke mögül, ám ha talált, Khan nagyon hamar törlesztett, majd a következő körben is hasonló volt a képlet, annyi különbséggel, hogy a brit bokszoló balegyenesei már egyre többször törtek utat a bajnok arcához.
Az ötödik körben egy érezhető fordulat állt be a küzdelemben, hisz a második percben Kotelnik egy bivalyerős jobbhorga ellenfele fülét találta el, amitől Khan zavarba jött. Az ukrán mindezt nem tudta kihasználni, mert vagy nem vette észre az esetet, mivel Khan támadásokkal igyekezett palástolni állapotát. Vagy ha mégis észrevette, nem tudott kibontakozni a nehéz pillanatokat jól kezelő ellenfele miatt. Mindenesetre, Khan még az eset után egy perccel is zavartnak tűnt, amikor ellenfele szórványosan támadni próbált, hisz kettős fedezéke mögött igencsak összehúzta magát, ahelyett hogy az addigi gyakorlat szerint eltáncolt volna a címvédő elől. A 6-7. menetekben Khan nagy energiát mozgósított a támadásokba, ám kissé fáradt, így később inkább hatásosabban próbált bokszolni. De mivel Kotelnik az utolsó harmadra elfogyni látszott ellenfele üldözésében, a brit kihívó szinte tetszés szerint akciózhatott. A hajrában Kotelnik még mindent megpróbált, de mivel ő bokszmeccsre készült, és nem hosszútávfutással egybekötött ökölvívásra, képtelen volt rendesen becserkészni ellenfelét.
A vége egyhangú pontozás lett, ahol az egyik „szakember" 120-108 -ra értékelte a meccset, vagyis nála minden menetet Amir Khan (21 győzelem - 1 vereség) nyerte, míg a másik két ítész 118-111-re pontozott. Utóbbiak véleménye már közelít a valósághoz. Mindenesetre Khan megérdemelten nyerte élete első vb-övét.
(monokli.com)
A meglepő vereséget követően Khan érezhetően észhez tért, és elkezdte fenntartások nélkül elfogadni promótere, Frank Warren tanácsait. Azt megelőzően ugyanis a fiatal bokszoló már késznek érezte magát a vb-meccsre, s lépten-nyomon sürgette az üzletembert, hogy az álmai minél hamarabb megvalósulhassanak, mi több, azzal fenyegette, hogy egy amerikai promóterrel dolgozik tovább. Végül maradt Warrennél, de edzőjének a világhírű Freddie Roach-ot kérte fel az Egyesült Államokból, akit Manny Pacquiao trénereként ma már a világ elsőszámú szakembereként jegyeznek.
Roach-nak nem kellett megtanítania Khan-t bokszolni, hiszen abban hibátlan volt mindig is, ám a taktikai készségeit, valamint az állóképességét fejlesztenie kellett. Minderre szombat este szükség is volt, ugyanis könnyűsúlyból kisváltósúlyba fellépve a hozzá hasonlóan olimpiai ezüstérmes Andreas Kotelnikkel (31 győzelem - 3 vereség - 1 döntetlen) kellett megküzdeni a WBA vb-címéért. Az ukrán címvédő fantasztikus bokszoló, aki masszív kettős fedezéke mögül leginkább eredményes kontrajátékosnak számít.
Manchesterben viszont Kotelniknek kellett volna az agresszor szerepét vállalni, mivel a Roach által győztesnek ítélt taktika a villámgyors, sok ütéses kombinációkra, és a még gyorsabb elmozgásra épült. Valljuk be, hogy ez a fajta boksz soha nem volt az amerikai edző korábbi tanítványainál általános, ám a szakember bizonyára már annyira jól ismeri a brit kedvenc erősségeit, és főleg gyengéit, hogy más választása nem lehetett, vagyis egy az egyben túl kockázatosnak ítélte meg a szintén technikás ukrán elleni harcot.
E sorok írója a tévéközvetítés alatt elhangzottakkal ellentétben úgy látja, hogy az első menetek, köszönhetően Kotelnik nagyon precíz védekezésének, igenis szorosan alakult. Khan hiába ütött sokkal többet, próbálkozásai ellenfele kesztyűjére mentek, így ha csak a tiszta, és egyértelmű találatokat vesszük figyelembe, kiegyenlítette volt a meccs, ahol mindkét bokszoló magabiztosnak tűnt. A harmadik menet is érdekes volt, hisz Kotelnik szépen ütött ki fedezéke mögül, ám ha talált, Khan nagyon hamar törlesztett, majd a következő körben is hasonló volt a képlet, annyi különbséggel, hogy a brit bokszoló balegyenesei már egyre többször törtek utat a bajnok arcához.
Az ötödik körben egy érezhető fordulat állt be a küzdelemben, hisz a második percben Kotelnik egy bivalyerős jobbhorga ellenfele fülét találta el, amitől Khan zavarba jött. Az ukrán mindezt nem tudta kihasználni, mert vagy nem vette észre az esetet, mivel Khan támadásokkal igyekezett palástolni állapotát. Vagy ha mégis észrevette, nem tudott kibontakozni a nehéz pillanatokat jól kezelő ellenfele miatt. Mindenesetre, Khan még az eset után egy perccel is zavartnak tűnt, amikor ellenfele szórványosan támadni próbált, hisz kettős fedezéke mögött igencsak összehúzta magát, ahelyett hogy az addigi gyakorlat szerint eltáncolt volna a címvédő elől. A 6-7. menetekben Khan nagy energiát mozgósított a támadásokba, ám kissé fáradt, így később inkább hatásosabban próbált bokszolni. De mivel Kotelnik az utolsó harmadra elfogyni látszott ellenfele üldözésében, a brit kihívó szinte tetszés szerint akciózhatott. A hajrában Kotelnik még mindent megpróbált, de mivel ő bokszmeccsre készült, és nem hosszútávfutással egybekötött ökölvívásra, képtelen volt rendesen becserkészni ellenfelét.
A vége egyhangú pontozás lett, ahol az egyik „szakember" 120-108 -ra értékelte a meccset, vagyis nála minden menetet Amir Khan (21 győzelem - 1 vereség) nyerte, míg a másik két ítész 118-111-re pontozott. Utóbbiak véleménye már közelít a valósághoz. Mindenesetre Khan megérdemelten nyerte élete első vb-övét.
(monokli.com)
