Ez volt az első profibox torna Magyarországon
Nagy fába vágták a fejszéjüket Petrányi Zoltánék, ugyanis azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy új lendületet adjanak a magyar hivatásos ökölvívásnak. Az új lendülethez viszont újfajta, formabontó elképzelések kellenek, hogy a profi boksz itthon is olyan presztízsértékkel bírjon, mint tőlünk nyugatabbra, és a tengerentúlon. Így született meg a „Gentlemen Fight Club”, amely egy exkluzív környezetben, kiemelkedő, lényegében luxusszínvonalú kiszolgálással egybekötött rendezvény, ahol az ökölvívó küzdelmek a hab azon a bizonyos tortán.
Jó kimondani, hogy a háromfogásos vacsorával egybekötött gálára már egy héttel a rendezvény előtt elfogytak a belépőjegyek, ismert emberek, énekesek, modellek, sztársportolók, vállalkozók és politikusok is tiszteletüket tették, valódi társasági esemény színvonalára emelve azt.
Ám lehetett bármilyen jól szervezett azt esemény, ha az ökölvívó program színvonala nem megfelelő, nem köti le a megjelenteket. Szerencsére erről szó sem volt, ugyanis sokszor kritizált bunyósaink igazán kitettek magukért, remekül felkészültek, szívűket-lelküket kiadták a győzelemért. Talán még soha nem rendeztek olyan boxgálát Magyarországon, ahol minden mérkőzés változatos, izgalmas küzdelmet hozott; csütörtökön kilenc alkalommal szólították ringbe a bunyósokat, és nem tudunk olyan összecsapást felidézni, ami nem vonzotta a szurkolók mellett a semleges nézők figyelmét is.
A középsúlyú nyolcas tornát végül Komjáthi László nyerte, míg a cirkálósúlyú interim összecsapást Nagy „Hóhér” József.
Mindazonáltal az ökölvívók egytől egyik kitettek magukért. Hatalmas meglepetés volt Zöld Ferenc teljesítménye, aki – bár a könnyebb ágon volt – hihetetlen látványos ökölvívást bemutatva verekedte be magát a döntőbe, amit végül elbukott, de az utolsó leheletéig harcolt Komjáthi ellen. Surman Zoltán is remekül, látványosan küzdött, ami döntőt érhetett volna, ha nem ragaszkodnak Komjáthival ahhoz, hogy azt első adandó alkalommal összecsapnak. Az elődöntőben kerültek össze, amit a hajdúsági megosztott pontozással abszolvált.
Szekeres Norbert nagyon csalódottan távozott a tornáról, hiszen mindjárt az első fordulóban kiesett Surman ellen. A két bunyós között csak kis különbség volt, Surman 1-2 megrendítő erejű ütése győzhette meg a pontozókat, hogy a „libikóka” mérkőzésen kit jutassanak tovább. Varga János is a negyeddöntőben búcsúzott, ám ő nyíltan mindent vagy semmit játszott. A fiatal bokszoló ugyanis már a mérlegelésen kijelentette, hogy ha ő választhat, akkor a végső győzelemre leginkább esélyesnek tartott Komjáthit hívja ki. Elsőnek választhatott a negyeddöntők előtt, ígéretéhez híven Komjáthit, de remek mérkőzésen elbukott. Üde színfoltja volt a tornának Király Róbert is, aki nehéz negyeddöntőn túljutva Zöld Ferenccel meccselt a döntőért, de a debreceni szép ökölvívással megállította.
A tornán még a tartalékmérkőzés is remek összecsapást hozott. Petrovics János és Sárközi Ferenc nagyot küzdött… a „zömök” Sárközi a 3. menet elején padlóztatta riválisát, ezzel fordította a maga javára a párharcot. A tartalékmérkőzéssel kapcsolat érdemes megjegyezni, hogy bár a tornaszabályzat szerint csak egy sérülés esetén lett volna esélye Sárközinek bekapcsolódni a „Super 8” küzdelmeibe, amire végül nem volt szükség. Viszont pont Sárközi volt az, akinek a szeme csúnyán megsérült Petrovics ellen, úgyhogy valószínűleg akkor sem tudott volna ringbe lépni az elődöntőben, ha lehetőséget kap.
Az esemény főmérkőzése a Nagy József – Bozai Gyula összecsapás volt a cirkálósúlyú interim Magyar-bajnoki címért. A két fighter nagyot küzdött, de „Hóhér” volt a domináns a ringben, ő kezdeményezett többet, így jogosan nyerte meg a párharcot. Bozai, akit többen esélytelennek mondtak a találkozó előtt, ugyanakkor mindenkinek bebizonyította, hogy van benne fantázia, képes emlékezetes produkciót nyújtani a ringben.
Mindent összevetve, a „Gentlemen Fight Club” nevű esemény egy új fejezetet nyitott a hazai profi ökölvívás történetében, melynek sikere azt jelenti, hogy a rendezvénynek bizonyára lesz folytatása. Bebizonyosodott, hogy a profi boksz itthon sem halott, csak a meglévő lehetőségek kiaknázása mellett meg kell teremteni a feltéteket arra, hogy éljen. Éljen!
forrás: GFC
Jó kimondani, hogy a háromfogásos vacsorával egybekötött gálára már egy héttel a rendezvény előtt elfogytak a belépőjegyek, ismert emberek, énekesek, modellek, sztársportolók, vállalkozók és politikusok is tiszteletüket tették, valódi társasági esemény színvonalára emelve azt.
Ám lehetett bármilyen jól szervezett azt esemény, ha az ökölvívó program színvonala nem megfelelő, nem köti le a megjelenteket. Szerencsére erről szó sem volt, ugyanis sokszor kritizált bunyósaink igazán kitettek magukért, remekül felkészültek, szívűket-lelküket kiadták a győzelemért. Talán még soha nem rendeztek olyan boxgálát Magyarországon, ahol minden mérkőzés változatos, izgalmas küzdelmet hozott; csütörtökön kilenc alkalommal szólították ringbe a bunyósokat, és nem tudunk olyan összecsapást felidézni, ami nem vonzotta a szurkolók mellett a semleges nézők figyelmét is.
A középsúlyú nyolcas tornát végül Komjáthi László nyerte, míg a cirkálósúlyú interim összecsapást Nagy „Hóhér” József.
Mindazonáltal az ökölvívók egytől egyik kitettek magukért. Hatalmas meglepetés volt Zöld Ferenc teljesítménye, aki – bár a könnyebb ágon volt – hihetetlen látványos ökölvívást bemutatva verekedte be magát a döntőbe, amit végül elbukott, de az utolsó leheletéig harcolt Komjáthi ellen. Surman Zoltán is remekül, látványosan küzdött, ami döntőt érhetett volna, ha nem ragaszkodnak Komjáthival ahhoz, hogy azt első adandó alkalommal összecsapnak. Az elődöntőben kerültek össze, amit a hajdúsági megosztott pontozással abszolvált.
Szekeres Norbert nagyon csalódottan távozott a tornáról, hiszen mindjárt az első fordulóban kiesett Surman ellen. A két bunyós között csak kis különbség volt, Surman 1-2 megrendítő erejű ütése győzhette meg a pontozókat, hogy a „libikóka” mérkőzésen kit jutassanak tovább. Varga János is a negyeddöntőben búcsúzott, ám ő nyíltan mindent vagy semmit játszott. A fiatal bokszoló ugyanis már a mérlegelésen kijelentette, hogy ha ő választhat, akkor a végső győzelemre leginkább esélyesnek tartott Komjáthit hívja ki. Elsőnek választhatott a negyeddöntők előtt, ígéretéhez híven Komjáthit, de remek mérkőzésen elbukott. Üde színfoltja volt a tornának Király Róbert is, aki nehéz negyeddöntőn túljutva Zöld Ferenccel meccselt a döntőért, de a debreceni szép ökölvívással megállította.
A tornán még a tartalékmérkőzés is remek összecsapást hozott. Petrovics János és Sárközi Ferenc nagyot küzdött… a „zömök” Sárközi a 3. menet elején padlóztatta riválisát, ezzel fordította a maga javára a párharcot. A tartalékmérkőzéssel kapcsolat érdemes megjegyezni, hogy bár a tornaszabályzat szerint csak egy sérülés esetén lett volna esélye Sárközinek bekapcsolódni a „Super 8” küzdelmeibe, amire végül nem volt szükség. Viszont pont Sárközi volt az, akinek a szeme csúnyán megsérült Petrovics ellen, úgyhogy valószínűleg akkor sem tudott volna ringbe lépni az elődöntőben, ha lehetőséget kap.
Az esemény főmérkőzése a Nagy József – Bozai Gyula összecsapás volt a cirkálósúlyú interim Magyar-bajnoki címért. A két fighter nagyot küzdött, de „Hóhér” volt a domináns a ringben, ő kezdeményezett többet, így jogosan nyerte meg a párharcot. Bozai, akit többen esélytelennek mondtak a találkozó előtt, ugyanakkor mindenkinek bebizonyította, hogy van benne fantázia, képes emlékezetes produkciót nyújtani a ringben.
Mindent összevetve, a „Gentlemen Fight Club” nevű esemény egy új fejezetet nyitott a hazai profi ökölvívás történetében, melynek sikere azt jelenti, hogy a rendezvénynek bizonyára lesz folytatása. Bebizonyosodott, hogy a profi boksz itthon sem halott, csak a meglévő lehetőségek kiaknázása mellett meg kell teremteni a feltéteket arra, hogy éljen. Éljen!
forrás: GFC
